Címkék

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőzés- tartósítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőzés- tartósítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 6., vasárnap

Mire jó a pitypang méz


A lányom nagyon sok gyógynövényt használ, gyógyteákat isznak. Ritkán vesznek be gyógyszereket, inkább a homeopátiás szereket helyezi előtérbe.
Amikor írtam Neki, hogy csináltam pitypang mézet, ezekre hívta fel a figyelmemet. Megosztom Veletek is.



 A gyermekláncfű nagyon erőteljes tisztító hatással bír, és a túladagolása veszélyes, illetve vigyázni kell, hogy akinek vese-, máj-, epepanaszai vannak, annak csínján és ritkán kell bánni vele.
JÓ epepangásra, epekőre, májméregtelenítésre, vesetisztításra, vértisztító és vizelethajtó, szabályozza a vérnyomást és a vércukorszintet (magas vérnyomásra jó). Külsőleg ekcémás panaszokra kenhető.

2012. május 4., péntek

Pitypang méz

Erdős Évinél láttam, hogy pitypang mézet készített. Gyorsan elkértem a receptet, és szaladtam pitypangot gyűjteni. Szerencsére a Zagyva-parton nem lepi a benzingőz, és nagyon sok van belőle. Most dupla adagot készítettem, de még csinálok majd, mert a lányoméknak, és a fiaméknak is szeretnék adni belőle.
Ennyi lett a dupla adagból:


Kicsit hígabb lett a szokásosnál, de már nem volt időm tovább főzni, és csak később olvastam, hogy lehet folytatni, addig nem kell üvegbe rakni.
Az íze azonban nagyon finom lett, picit savanykásabb a citromtól, de  nem zavar, így ízlik
Majd jön a folytatás, szerencsére ez olyan virág, ami még később is lesz

2011. augusztus 25., csütörtök

BARACKDZSEM


Nem most történt a befőzés, de elmaradt a bemutató. Még júl. elején felhívott a barátnőm, nem akarok-e sárgabarack lekvárt eltenni, csak le kell szedni.
természetesen a hónap egyik legmelegebb napján mentem, de nem bántam meg. Egy szép nagy kosár barackkal tértem haza. Másnap reggel már korán reggel talpon voltam, és hajrá, nekifogtam.
Az előkészítés után - mosás, hibás darabok kivágása, magtalanítás, stb - zutty a fazékba a cukorral együtt, marékkal jól összetörtem őket, nem húztam le a héját és forrásig főztem. Akkor bele a dzsemfixet, a megadott ideig főztem, forrón bele a már előkészített üvegekbe, néhány percig fejre állítottam őket és mehettek pihenni a száraz dunsztba. Egy kicsi kimaradt, de nem sokáig árválkodott az üvegben.

Így néznek ki:

Kipróbáltam

Már nagyon sok helyen olvastam, hogy sült húsok mellé chutney-t / csátni / kínáltak. Mindig furdalta az oldalamat, milyen lehet. Utána néztem a neten és nagyon sok fajtát találtam belőle, Indiából származik és különböző zöldségekből, gyümölcsökből készül, kicsit savanykás, csípős mártás féleség.
Az én tetszésemet a szilvás nyerte el, de nem mertem egyszerre sokat csinálni, hátha nem teszik a családnak.
HOZZÁVALÓK:
1 kg szilva,
2 ek. olívaolaj
6 gerezd fokhagyma
2 nagy fej lilahagyma
csilipaprika / ízlés szerint /
 1 dl vörösbor
fehér borecet  A receptben 7 dl liter van, de borzasztóan savanyú lett / én átjavítottam 3-4 dl-re
400 gr barna cukor
2 tk só1tk szagfűszeg
1-2 rúd fahéj
1 tk bors
2 babérlevél.

ELKÉSZÍTÉS:
A fűszereket teatojásba tettem, a hagymákat az olajon megdinsztelem, majd hozzáteszem a feldarabolt szilvát. Kicsit összerottyantom, majd beleteszem az ecetet, bort,a csilit, a cukrot, sót és főzőm. Sűrűn kevergetni, oda ne kapja. Mivel én úgy jártam, hogy sok lett az ecet - legalább is nekem nagyon savanyú volt, nem győztem még cukrozni - többször is megkóstoltam. A csili miatt is, mert nálunk van, aki nem szereti az erőset. Már egy jó ideje főztem, majd leszűrtem és a szilvát összeturmixoltam, visszatettem a lébe és összeforraltam..
Azonmód forrón üvegekbe raktam, lezárás után fejre állítottam kb. 10percig, majd mentek a száraz dunsztba.
A hűtőben sokáig eláll, de egy pici szalicillel a tetején a kamrában is tárolható télire. Több üveggel lett belőle, bébi-ételes üvegekbe raktam, de már ajándékba is lement néhány darab.
Nekem nagyon ízlett, bár egy picit lehetett volna erősebb.
A család kritikája még várat magára, majd ha mindenki haza jön - valamilyen ünnepre, vagy közös ebédre -.
Íme az eredmény:

2011. április 12., kedd

Kaptam egy új tippet az almák hasznosítására. A bemutatkozó résznél a hozzászólások között található. Röviden annyi, hogy az almát le kell reszelni, majd egy idő után kipréselni belőle a levet szőlőpréssel, akinek nincs az a kezével, vagy szűrőn átnyomni, bár ez kicsit macerás. A leve lesz ugye az ivólé, a rostokat pedig lekvár főzéshez lehet felhasználni.Azt írta János akitől a tippet kaptam, hogy más gyümölccsel összekeverve, pl. málna, de mással is lehet próbálkozni, nagyon finom lesz a lekvár.
Próbáljuk ki, kóstoljuk meg, hajrá!

Köszönöm János

2011. április 10., vasárnap

Tudom, hogy még nincs itt a befőzés ideje, de ma,amikor az almákat nézegettem, találtam benne néhány olyat, ami kezdett tönkre menni. Erről eszembe jutott valami.
Valamikor a Szüleimnek volt egy kis " Hobby-kertjük ", ahol volt egy almafa. Hááát ezen a szegény fán alig volt alma, de az alja mindig tele volt, kukacos almával.Még Bálint gazdát is megkerestük, mit lehet tenni a fával, de semmi nem segített. Édesapám szorgalmasan hordta haza. Kidobni nem mertük, mert kereste, hogy mit csináltunk vele. Kitaláltuk, hogy egy részét lereszeltük és a fagyasztóba raktuk - jó lesz almás lepénybe -, a másik részét feldaraboltuk és jó bő lében megfőztük. A mikor már puha volt, a leszűrt almát összeturmixoltuk és saját levével felengedtük ivólé sűrűségűre. Egy kis szalicil, ha kellet édesíteni kis mézet tettünk bele és jó ideig biztosított volt az ivólé. Mi is jól jártunk és az almát sem kellett kidobni